Eddig kicsit szégyenlősködtünk és nem akartuk magunkra terelni a figyelmet, inkább az üzenetünket és a munkásságunkat szerettük volna hangsúlyozni. Viszont a visszajelzések is megerősítettek minket abban, hogy e kettő nem működik egymás nélkül, így lerántjuk a leplet :). Született már blogposzt arról, hogyan került a Yellow Brick Road Motivációs Naptár az életünkbe, de most mesélnénk magunkról is és így talán még teljesebb lesz az általunk rajzolt kép.
Kik is vagyunk?
Deák Fruzsi:
Fotósnak tanultam a középiskola után, bár a legnagyobb tanítómesterem az élet volt mindig is. Rengeteg minden érdekel, és rengeteg mindent szeretnék csinálni még. Ezt egy fantasztikus adottságnak tartom és egyben hátránynak is, mert amint belekezdek valamibe komolyabban, vagy csak ötlet szinten, máris, azzal párhuzamosan fognék bele valami újba. Épp ezért azon dolgozom, hogy megtaláljam az egyensúlyt az időben és jusson mindenre megfelelő figyelem.
Lejlával való közös munka abból a régóta dédelgetett álmunkból fakadt, hogy együtt teremtsünk valami izgalmasat és olyan munkába fektessük az energiánkat, amit szeretünk csinálni, ami feltölt. A YBR motivációs naptárunk ennek a kezdete.
Legfőbb erényem, hogy szívből hiszem, semmi sem lehetetlen, és tényleg azt gondolom bárkiből lehet bármi!! Mindig fordíthatsz magadon 180 fokot, ha úgy döntesz, változtatnod kell az életeden. Lejla egyszer azt mondta nekem: “te mindig a napos oldalon jársz”, ezt azóta büszkén őrzöm a szívemben.
Csak azzal tudunk előre jutni az életben, ha hiszünk a jóban, persze nem erőltetve és nem elnyomva a negatív érzéseket. Élj meg mindent, vedd ki belőle azt, amit hasznosíthatsz a jövődben és lépj tovább a rossz hangulatból, amilyen gyorsan csak lehet. Nekem a kreativitás, a zene és az álmodozó személyiségem rengeteget segít ebben.
Legnagyobb függőségeim: a családom és a barátaim, lehet sablonosan hangzik, de tényleg így van!
Ami nélkül még nem bírnám ki az életet: a zene és az utazások.
Szeretek: otthon maradni és néha nem csinálni semmit.
Amit fontos még tudni rólam: a tengerek, vizek megszállottja vagyok. Valami mélyről jövő nyugalom önt el, ha tengerparton ülhetek és hallgathatom, ahogy hullámzik.
Amitől a legjobban félek: itt szintén a tengert kell mondanom, mert amennyire imádom, annyira rettegek a nyílt víztől, a másik félelmem a nagy fehér cápa :D.
A családban a becenevem: Fjuzsi, Fuzsi
A barátaim így szólítanak: Fru, Fruki, Muzsi
Török Lejla:
Szociális munkát és kulturális antropológiát tanultam, így mindig úgy képzeltem, hogy emberekkel fogok foglalkozni. Már a tanulmányaim előtt is érzékeny voltam a társadalmi problémákra és feltett szándékom volt megvalósítani az idealista álmaim. Azóta persze az élet kicsit visszahúzott a földre, de igyekszem néha elrugaszkodni. Egy ilyen elrugaszkodásból született a Yellow Brick Road Motivációs Naptár ötlete is.
Akik ismernek tudják, hogy nyughatatlan vagyok. Van bennem egy belső hajtóerő, ami mindig taszigál a cselekvés felé. Nagyon tudok lelkesedni és rettentő kíváncsi természetem van. Az utóbbi években az útkeresés, önismeret és a tudatosság megélésének kihívása foglalkoztatott. Épp ezért borzasztóan szeretek pszichológiai témájú könyveket, cikkeket olvasni, TED videókat nézni és inspirálódni, ahonnan csak lehet. Szerencsémre mindig akad olyan ember a környezetemben, aki vevő a filozofálgatásokra, az élet nagy dolgainak a megvitatására, persze nem a legtudományosabb szinteken :).
Hiszem, hogy az életet tartalmasan érdemes megélni, nem csak úgy átsiklani rajta. Nem szabad félelemből, kishitűségből nem cselekedni! Ha van egy jó ötlet, egy kérdés, amire választ akarunk találni, akkor addig kell menni, míg azt nem tudjuk mondani, hogy megtettünk minden tőlünk telhetőt.
Legnagyobb függőségeim: a napfény és a kávé (valamint ezek keveréke). Csúnyán rá tudok még kattanni jó sorozatokra.
Ami nélkül még nem bírnám ki az életet: az a zene.
Szeretek: parkokban hesszelni, sétálni, úton lenni, utazni.
Amit fontos még tudni rólam: menthetetlenül édesszájú vagyok.
Amitől a legjobban félek: a szereplés, de igyekszem ezt legyűrni.
A családban a becenevem: Szuszu, Lejlus.
A barátaim így szólítanak: Kicsi, Lejló, Lejli.
Köszönjük a figyelmeteket :)!
Szeretettel,
Fruzsi és Lejla
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
