Nagyon rég nem írtunk blogbejegyzést, ennek pedig az az oka, hogy valami elképesztő gyorsasággal teltek a napok, hetek, hónapok, és csak most realizáltuk, hogy a blogra semmi időnk nem volt. Pedig újság van dögivel, az egyik legnagyobb, hogy júniusban nyomdába került, majd napokon belül a kezünkbe az új kedvencünk, a régóta dédelgetett YBR Útinapló.
Mielőtt folytatom a bemutatását, előtte szeretnénk köszönetet mondani Király Erikának és a CPS Nyomdaipari és Reklám Stúdiónak, amiért ilyen készséggel és precizitással álltak hozzánk, nem beszélve arról, hogy még soha nem dolgoztunk ennyire kedves nyomdával :).
Az útinapló már korábban megszületett a fejünkben, a határidőnaplóink már nyomokban tartalmazták is, ugyanis, - akiknek megvannak a YBR naptárjai tudják-, egy lapot szenteltünk annak, hová utaznánk és ebből mi valósult meg év végéig. Rengeteg ötletünk volt/van még, amelyek viszont nem férnek bele az amúgy is vastag naptárba, így elkezdtük lefejteni róla ezeket és külön-külön megvalósítani őket (szóval tartogatunk még meglepetéseket).
Az egyik ilyen továbbgondolás az Útinapló. Saját tapasztalásokon indultunk el. Fruzsival összeszedtük mi hogyan szeretünk utazni, hogyan készülünk rá, miket tervezünk meg, mit hiányolunk az emlékgyűjtésnél stb stb.
Mindketten nagyon szeretünk utazni és általában nem tervezünk meg mindent percről percre, de vannak dolgok, amiket szeretünk előre letudni, ilyen pl a szálláskeresés, biztosításkötés és egyéb feladatok, amelyek jobb, ha indulás előtt készen vannak. Így fontosnak tartottuk, hogy tervezéssel induljon a naptár, ahol helyet adtunk annak is, hogy összegyűjtsük mit kell bepakolnunk, miket szeretnénk megnézni, hogyan lehet megközelíteni azokat, valamint kis szótárnak való gyűjtéshez is tartogatunk egy oldalt.
Nekem pl nem a legjobb a memóriám, ezért mindig gondban vagyok, mikor utazós élmények kerülnek a beszélgetések központjába, ugyanis konkrétumokra nem nagyon emlékszem, pl hogy hívták Barcelonában a kedvenc parkom, hol tapaszoztunk olcsón, Marrakeshben mi volt a neve a teraszos helynek, ahol tajinet ettünk, Lisszabonban hol hallottuk a legszebb fadot és így tovább. Szóval nekem a legfontosabb az volt, hogy összegyűjtsem a kedvenceket. A másik ilyen hiánypótló ötlet az volt, hogy olyan jó volna egy helyen gyűjteni a belépőket, jegyeket, apróbb kincseket (amiket nincs szívünk kidobni), nem pedig összegyűrve tárolni valamelyik polcunk hátsó felében, így erre is hagytunk helyet az útinaplóban.
Ami szintén nagy büszkeség, hogy az Útinaplóban hiteles utazóktól találtok tippeket/tanácsokat: Tóth Ákos - Utazómajom alapítója, Vigh Bori - backpacker.hu bloggere, Majsai Richárd - 2018-as év freelancere, Talpalatnyi történetek bloggereitől, Edvárdtól és Dóritól hulladékmentes utazáshoz kaphattok inspirációt.
A legcsodálatosabb pillanatokat, hasznos információkat (vagy bármi mást) a Napló részben írhatjátok ki magatokból bővebben, amiket garantáltan jó érzés lesz visszaolvasni akár évekkel később.
Az Útinapló mellé két darab Deák Kázmér grafikus által készített képeslapot is adunk, amelyet külföldről feladhattok szeretteiteknek, visszahozva ezt a kedves, üdvözlő hagyományt a mindennapjainkba.
Az Útinapló mottója az, hogy "Add tovább az élményt", mert szerintünk nincs hitelesebb forrás, mint ismerőseink ajánlásai. Így ha egy barátotok vagy rokonotok, az általatok már meglátogatott helyre megy, adjátok át nekik az útinaplótokat, hogy első kézből értesüljenek a legjobb élményekről.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.