Forrás: Indahous Hungary facebook oldala

Hogyan indult minden? Hogyan vált a szívügyeddé az InDaHouse?

Erre sok válaszom van. Világmegváltó projektek esetében sok mindennek össze kell adódnia az életben, hogy bele merjen vágni az ember. Mindig az motivált, hogy olyat csináljak amire szükség van. Előző munkahelyemen cigány fiatalokkal dolgoztam. Olyanokkal, akik nap, mint nap igazságtalanságokkal találkoztak szembe, eleve meg volt pecsételve a sorsuk. Ekkor eldöntöttem, hogy doktorira megyek, hogy még többet segíthessek nekik. Felkészültem, felvételiztem, majd rájöttem, hogy már vannak kutatási eredmények, igazából már minden le van írva, de nincs csinálva. Hiszek abban, hogy az ember a saját élete felett rendelkezik hatalommal. A rendszert nem tudja megváltoztatni, de azt igen, hogy ő mit tesz. A cigány gyerekek ügye nagyon fontos és hittem benne, hogy lehet ezt jól csinálni. Budapestről mindenképp el akartam mozdulni, mert mindenki itt kezdi el a világmegváltást, közben az észak-keleti régióban nagyon rossz a helyzet. Vonzott, hogy olyan helyen tegyek, ahol tényleg szükség van rám.

Mesélsz picit a számokról? Hányan vagytok? Hány éve? Mi mindent értetek el?

5 éves lesz a program idén nyáron. 20 gyerekkel indultunk, most már 104 gyerekkel dolgozunk. 1-18 éves korig foglalkozunk velük. 1-6 éves korig fejlesztő játékokkal segítünk, ilyenkor a családokhoz mennek ki az önkéntesek. 6 éves kortól járhatnak a tanodába, iskolaelőkészítő foglalkozásokra. Az iskolásoknak egyénre szabott fejlesztő programokat indítottunk, hogy segíteni tudjunk abban, ami kevésbé megy a gyerekeknek. Általában matek, magyar, angol tantárgyakból. 17 tábort szerveztünk eddig, a közelgő tavaszi tábor lesz a 18. Különböző tematikájú táborokat szervezünk igény szerint, mint például: újságírós-, túrázós-, egészségtábor. Volt Budapesten és Nagyecseden is, az utóbbiba meghívtak minket, így ingyenes szállás lehetőséget kaptunk ellátással. Az idei táborokat már outdoor- és önismereti tréning elemekkel is vegyíteni fogjuk. Általában évi 100 önkéntesünk van, de ma már sokkal többre van szükség ahhoz, hogy mind a 104 gyerek azt kaphassa, amire szüksége van. Az építkezésünkön 300-an vettek már részt. A gyerekekkel több mint 100 fő foglalkozik, akikből nem mindenki utazó önkéntes, hanem olyanok, akik otthonról feladatlapokat gyártanak személyre szabottan a gyerekeinknek.

Az önkéntesek hogyan találnak rátok?

Szájról szájra terjed a hírünk, az önkénteseink beszélnek rólunk a barátaiknak, munkatársaiknak. Emellett a facebook is sokat segít ebben, valamint toborzó eseményeket is tartunk pl. fesztiválokon, egyetemeken, középiskolákban.

Mi a következő cél?

Most amiben nyakig benne vagyunk az, az Önkéntes és Gyerekközpontunk felépítése. Itt fognak folytatódni a foglalkozások, itt laknak majd az önkéntesek. Lesz saját kertünk, egy tankert, már folyik a földmunka, a tereprendezés, a házban már a burkolatoknál járunk. Mellette a hétvégék megszervezése is folyamatos. Bár sok az önkéntes, az utazó önkéntesekből kevés van. Ez egy nagy kihívás. Szeretnénk a pénzügyi fenntarthatóságot kialakítani, hogy tervezhetővé váljon a program működés. Szerencsére ebben is lesz segítségünk.

Milyen terveitek vannak még a jövőben?

Szeretnénk teljes állásban munkatársakat foglalkoztatni, valamint terjeszkedni. Egy Encs külvárosában lévő cigánytelep lenne a következő helyszín, de emberi erőforráshiány miatt ez még lehetetlen. Szeretnénk a központot egy alternatív coworking irodaként használni, ahol az irodahasználatért önkéntes munkával lehetne fizetni. Sokaknak lenne szüksége időnként egy nyugodt, távoli helyre, hogy kreatív, alkotó munkát tudjanak végezni.

Melyik szuperhőst választanád legfőbb támaszotoknak? Miért?

Most épp a Lucifer című sorozat a kedvencem, abban van egy angyal, aki le tudja lassítani az időt. Pont erre volna szükségem, hogy utol tudjam érni magam.

Ennek hiányában, Milyen segítségnek örülnétek a legjobban halandóktól?

Utazó önkéntesekre volna most a legnagyobb szükségünk.

Milyennek írnád le az InDaHouse csapatot?

Sokszínű, elkötelezett, jókedvű, kreatív, alkalmazkodó, játékos.

Mi a legnagyobb nehézség?

Sok van a vállamon, és a felelősség mellett a fáradtság is nagy kihívás.

Mi a legnagyobb eredmény? Mire vagy igazán büszke?

Ezzel nagyon óvatos vagyok. Hosszú távon fognak megmutatkozni a sikereink. De 1-1 jól sikerült foglalkozás, vagy kedves pillanat, sokat tud adni, sok ilyen van, hiszen gyerekekkel dolgozunk. Nagyon büszke vagyok arra, hogy működik, amit kitaláltam, és nem fenyegeti a megszűnés veszélye. Az is nagyon nagy eredmény, hogy a semmiből építkeztünk. És természetesen a díjak, amiket eddig nyertünk. Most is épp versenyben vagyunk.

Mit tanultál az elmúlt évekből és ebből a munkából?

Megtanultam feladatokat delegálni. Ezzel együtt megtanultam azt is, ha delegálok egy teendőt, akkor az nem úgy lesz megcsinálva, ahogy én csináltam volna, hanem vagy jobban, vagy rosszabbul, mindenképpen máshogy. A legújabb felismerésem, hogy nemcsak a feladatokat, hanem a felelősséget is meg kell tudnom osztani. Fájdalmas felismerés, hogy a negatív társadalmi környezet sokkal mélyebben benne van a gyerekek életében, nagyobb hatással van rájuk, mint ahogy azt gondoltam. Az álmaink megvalósítását nem olyan könnyű véghez vinni, ők pedig álmodni sem mernek.

Mi a mottód?

Az emberek szeretnek segíteni, csak meg kell nekik mutatni, hogy hogyan.